| „…jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg)
Gondolatok a képekhez
Szeretnék néhány gondolatot fűzni a képeimhez, melyeket szűkebb környezetemben készítettem. Úgy érzem, megérdemli a világnak ez a kicsiny zuga, hogy bemutassam úgy, ahogy én látom. A felvételeket a legegyszerűbb módon készítettem, semmilyen digitális képmódosítást nem végeztem, legfeljebb annyit, amennyit manuális eljárással is megtettem volna.
Felfordult világunkban nehéz észrevenni a szépet. Nem halljuk már a madárdalt, a szél suttogását a kis patak csörgedezését. Nem érezzük a szellő simogatását, nem látjuk a nap aranyló vagy sápadt fényét, nem érezzük a réten a kakukkfű illatát. Csak egy pillanatra kell megállni és csendben maradni, akkor mindezeket észrevesszük.
Megpróbáltam megállni. Fotóimmal szeretném elmondani mit láttam. Szeretném, ha nézőim nemcsak látnák hanem éreznék is, amit egy-egy különleges hangulatú felvétel elkészítésekor éreztem.
A szívünkkel is lássunk, ahogy Antoine De Saint-Exupéry is kérte A kis herceg c. művében, mert igazán jól csak akkor látunk.
A képek Rudabányán, Szádvár romjainál, Jósvafőn, Kraszna Horka váránál (Szlovákia), Betléri Andrássy kastély parkjában (Szlovákia) és a Magas-Tátrában (Csorba-tó, Szlovákia) készültek, bizonyára sok ismerős helyszín is felbukkan A festők ecsetet ragadnak kies vidékünket járva, nekem a fényképezőgép az ecset. Sok pici falvacskát bejártam a környéken, keresve a régmúlt hangulatát, lencsevégre kapni és átörökíteni a következő nemzedék számára.
Megpróbáltam az objektívemet rávenni arra, hogy „a szívével lásson”, több-kevesebb sikerrel.
A rudabányai volt vasércbánya tavánál gyönyörű felvételeket lehet készíteni, de a mélységes csenden át, hallani véljük a munkagépek zaját. A robbantás előtti kürt figyelmeztető hangját, a bányászok sóhajtását. Aki „lát”, gyorsan osonó bányamanót vehet észre.
Szádvár romjaihoz felkapaszkodva elénk tárul gyönyörű vidékünk, útközben kicsi erdei manók futnak el előlünk. Derenk község lakóinak emlékét őrzi a hely, szekereik nyomát belevésték a hegy vad szikláiba.
Kraszna Horka vára büszkén állt az őszi ködtenger fölött, melyet sápadtan világított meg a lenyugvó nap.
Ha csak töredéke jut el a szemlélőhöz ezekből, akkor talán jó úton járok.
Köszönöm, hogy megtekintik képeimet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
